A Lauder Zeneiskola rockzenekarával már megismerkedhettünk a legutóbbi írásban. Most az a Z'mirim nevű klezmer együttes mutatja be magát, aki szintén részese lesz a kapolcsi Blue sPot Café koncertjeinek. Július 30-án 14 órakor lépnek majd színpadra. Ők leginkább közép-kelet európai zsidó népzenei darabokat játszanak, amelyeknek a rejtélyes “bővített szekund” mellett az a közös jellemzőjük, hogy roppant vidám hangulatúak. A Z'mirim zenekar programjában olyannyira központi elem a vidámság, hogy már egy rövid szomorúbb hangvételű műsor összeállítása is komoly fejtörést okozna nekik.
Milyen helyeken tudtatok eddig megjelenni és általában milyen szereplési lehetőségek vannak?
Z'mirim: Elsősorban a Judafesten és más hasonló, zsidósággal kapcsolatos fesztiválokon. De a Fazekas Gimnáziumban vagy a Lauderben is voltak olyan diákfesztiválok, amiken játszottunk. Egyszer az Élet Menetén is felléptünk és azon a rendezvényen is, ahol az iskola rockzenekara (Hey Jenny) is játszott..
Mekkora a repertoárotok?
Z'mirim: Most húsz számot játszunk nagyjából, de a nyolc év alatt sok dal került be a műsorunkba. Azok is megvannak valahol a fejünkben.
Mennyire része az improvizáció ennek a zenének?
Z'mirim: Nem nagy. Van egy számunk, amiben van ilyen rész, azt jó hosszan játsszuk.
Egyébként lenne bennetek hajlandóság – hogy természetesen a rengeteg bővített szekundra épülő skálát is alkalmazva – rögtönzött szóló részeket tegyetek a számaitokba?
Z'mirim: A lányok inkább nem, de a fiúk jobban. A fiúk emiatt azt mondják, hogy a lányok destruktívak! :-) Azokban a számokban, amiket a legutóbb csináltunk, vannak olyan részek, amikor akár lehetne szabadon is játszani. De általában megírjuk ezeket a részeket. Emiatt egy idő után a zenészek kezdenek ragaszkodni a megtanult szólókhoz. De van olyan terv, hogy kisatírozzuk a kottákból a szólókat, így kénytelenek leszünk mégis rögtönözni valamit.
Mennyi ebből az olyan műzene, aminek ismert a szerzője és mennyi az igazi népzene?
Z'mirim: Egy olyan van, ami tényleg műzene: Bartóktól a Bolgár táncok. Ennek egy részét “átklezmeresítettük”.
Milyen tájegységekről származnak a dalaitok?
Z'mirim: Főként Közép-Kelet Európából, de van spanyol klezmer számunk is. Lengyel, moldáv, ukrán: ezek a legjellemzőbbek.
Ez amiatt van, mert Nyugat-Európában nem született olyan gazdag zeneanyag, mint keleten?
Z'mirim: Mindenhol elterjedt ez a zene, ahol éltek zsidók. Keverték a saját zenéjüket az ottani népekével.
A földrajzilag egymástól távol eső zsidó zenék hasonlítanak egymásra?
Z'mirim: Valami kevés hasonlóságot mindig lehet hallani. Ugyanazok a dallamok más és más feldolgozást nyertek mondjuk spanyol területen vagy Ukrajnában. De az eredeti melódia felismerhető, akármilyen más nép stílusjegyeit is viseli magán. Persze hozzá kell tennem, hogy a XX. században már nagyon összekeveredtek a dolgok, ezt az egészet inkább amolyan “etno” stílusnak mondanám.
Lehet-e popzenéből meríteni a klezmerbe? Ti csináltok-e ilyesmit?
Z'mirim: Mindenből lehet, csak úgy kell hozzáállni, hogy én ebből most klezmert akarok csinálni. Van, ami jobban hangzik és valami rosszabbul. Egyébként az a lényeg, hogy sok bővített szekund kell bele. Ettől hangzik olyan keletiesen. Szokták ezt zsidó skálának is hívni.
Milyen hatással vagytok a közönségre? Amikor játszotok, mindenki mosolyog?
Z'mirim: Alapvetően ez elég vidám műfaj. A mi repertoárunkban talán egy-két szomorú vagy lassú szám van. Részletek vannak csak, amik szomorúak, de azok csak amolyan fél dalok. Amikor az egyik Holocaust-emléknapon mi is felléptünk, előtte a próbán nagy bajban voltunk, hogy mit is játsszunk. Pedig csak tíz percet kellett. Nagy volt a fejtörés, hogy egyáltalán játszunk mi szomorú számokat?
