Suba Attilával, a Wildflowers Band, és a Suba Attila and the Soulfool Band énekesével beszélgettem. Subi tapasztalt, igazi „öreg róka” a szakmában, annak ellenére, hogy még csak a húszas évei közepén jár. Kreatív, mindig pörög, szervez, kitalál, rendezvényeket hoz létre, és nem mellesleg elképesztő energiákat ad a közönségnek a színpadról. A júliust a Blue sPot udvarban búcsúztatják, 31-én 18:30-kor kezdnek.
Annak ellenére, hogy a technika ördöge megviccelt minket, és az eredeti interjút csak a nagykörút, és két korsó sör hallhatta, addig próbálkoztunk, míg végül sikerült a beszélgetésünk végeredményét a blog olvasóival is megosztani.

Nemrég jelent meg a lemezetek, We don’t like heroes címmel. Hogy fogadta a közönség, és pontosan mi bajotok van a hősökkel?

Az album fogadtatása várakozáson felüli volt, most tart a hallgatottsága Soundcloudon 4500-nál, lassan eléri az ötezret. Ebből két harmad Magyarországról, a többi pedig a világ összes tájáról. A We don’t like heroes lemezcím akkor ugrott be, amikor egyszer hajnalban a négyeshatoson utaztam. Ugye Nyugat-Európában és Amerikában az működik a blues zenekaroknál, hogy mindig van egy szájharmonika-hős, vagy egy gitárhős a színpadon, és van mögötte egy session-zenekar. Úgy gondoltuk, hogy visszahozzuk a 60-as, 70-es évek zenekarmodelljét, ami úgy néz ki, hogy a zenekar a lényeg, nem pedig egy hős. Erre a koncepcióra húztuk rá a lemezt.

Mi annak az oka, hogy Vadvirágok Blues Band-ről Wildflowers Band-re változtattátok a zenekar nevét?

Teljesen áttértünk az angol nyelvű számokra, és a zenekar zenéje egy crossover-dolog, a blues és a funk műfajok keveréke. Magyarországon nagyon könnyen bekategorizálnak, és ez nem egy igazi blues band, hanem egy blues-hoz közeli dolgokat játszó funk-rockos zenekar, és ezért szeretnénk ezt az egész történetet kihagyni, és minél fiatalosabb hangot megütni.

Mennyire gondolod ezek után azt, hogy Magyarországon a blues zenének lehet jövője?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, lehet, hogy lehet jövője, de igazából azon múlik, hogy  mi, és a körülöttünk levő fiatal zenekarok mennyire tudják megfogni a mostani közönséget. Mivel azok, akik a 70-es évektől a 90-es évekig hallgatták Hobót, és Takáts Tamást, kiöregedtek a klubéletből, valahol az új generációt kéne megfogni ezzel a műfajjal, ami nehéz dolog. Ha nekünk, illetve más zenekaroknak sikerül a saját korosztályunkat elérni - és nekünk pont ez a célunk - akkor még lehet, hogy van jövője a műfajnak.

A zenekarotokkal mostantól csak a saját számaitokat fogjátok játszani, vagy azért feldolgozásokat is? Mennyire van szükség a feldolgozásokra?

Nagyrészt a lemez dalait, illetve a lemez elkészülte után született dalokat játsszuk, de vannak olyan feldolgozások, amelyeket egyszerűen nem lehet kihagyni a koncerten, mert a közönség felnégyelne minket, ha nem játszanánk el a például Roadhouse Bluest. Ez nagy közönség kedvenc, tehát mindig lesznek olyan feldolgozások, amit el kell játszanunk. Egyébként szeretjük is, annak ellenére, hogy már hat éve eljátsszuk minden bulin, de hát ez van.  Kilencven százalékban tehát a saját számokat játsszuk, mindenképp erre fektetjük a hangsúlyt, de működik is, mert a közönségünk ismeri, és hallgatja is ezeket koncerteken kívül is.

Te a magyarországi blues élet meghatározó alakja vagy. Hogy jött az ihlet, hogy megmutasd egy másik oldaladat is az új jazz zenekaroddal?

Ez a Suba Attila és a SoulFool Band nevet viselő zenekar, több éves gondolkodás előzte meg azt, hogy végül életre hívjak egy ilyenfajta, 40-es, 50-es évek New Orleans, Chicago, Mississippi jazz-blues hangulatában játszó zenekart. Sokáig kerestem a megfelelő zenészeket is, de csakis azért hívtam össze ezt a zenekart, mert nagyon szeretem ezt a műfajt. Olyan rétege a zenének, amit most már nagyon kevesen játszanak, kevesen ismernek és hallgatnak . Én nagyon szeretem, végső soron ezért fogtam bele ebbe a bandába.

Évek óta mindig koncerteztek  a Völgyben. Mi az számodra, ami megkülönbözteti a többi nyári programtól, illetve a többi fesztiváltól?

Ez lesz a 6. Művölgy fellépésünk, amikor megalakult a zenekar, abban az évben már játszottunk a Művészetek Völgyében, úgyhogy minden évben ez egy fix pont, nem múlhat el nyár enélkül. Már csak azért sem, mert ez az a hét, amikor sok, az ország különböző részein élő ember jön össze, akikkel egyébként nem találkozunk, és ilyenkor mindenképp szeretnének meghallgatni egy Wildflowers koncertet. A Völgyben nagyon sok zenész, művész, kultúrakedvelő ember van, aki azért gyűlik össze, mert olyan családiasabb, közösségibb hangulata van a fesztiválnak, ami máshol nincsen. Többek között ezért szeretünk ott játszani, mindig iszonyatosan jó bulik vannak, miért is hagynánk ki?

Keith Richards mondta, hogy ha nem ismered a bluest, akkor nincs értelme felvenni a gitárt, és rock n rollt, vagy bármilyen más, népszerű műfajú zenét játszani. Mennyire tudsz ezzel egyetérteni?

Keith Richards  is úgy gondolta szerintem, hogy a blues egyrészt egy olyan zenei séma amit le lehet kottázni, le lehet írni, meg lehet tanulni. De ennél fontosabb, hogy a blues az az érzés, ami akkor alakul ki, ha több ember ott van a színpadon, és egy zenei kapcsolat alakul ki a zenészek között, egy párbeszéd, egy gondolatmenet. A blues az érzések legegyszerűbb zenei módon történő megfogalmazásáról szól, amiből hatalmas erőket lehet kihozni. Ha valaki nem tud bluest játszani, hát nincs egyszerű dolga, tényleg ne is játsszon mást se. Keith keményen fogalmaz, de az a lényeg, hogy ha egymással, és egymásnak játszunk, akkor meglesz a blues.