Az egyik kapolcsi estén, koncert és jammelés közötti sikerült elkapni néhány kérdés erejéig a közönség között kóricáló zenekart. Remélem néhány perc erejéig mindenki időutazik egy kicsit, és újra átérzi az idei Völgy romantikáját, utána pedig nekiáll számolgatni a jövő évi fesztiválig hátralevő napokat! :)
Ha lenne egy üveg borotok, és egy szabad estétek, melyik ma élő, vagy már halott zenésszel ülnétek le beszélgetni?
Ádám: Valószínűleg elajándékoznám azt a bort, mert nem szeretem. Kevésbé vagyok boros, most voltunk Villányban, és én sunyiban kértem egy sört. :)
Nagyon nagyon sok van, a magyarokat mondom most, mert magyarok vagyunk, nekem a nagyon nagy példaképem Tibusz. Példaértékű a muzikalitása, meg a hozzáállása a zenéhez, de mondhattam volna Demjént, akit nagyon szeretek mint énekest. Radásul a jazz zenészekről még nem is beszéltem. Rengeteg van.
Roy: Flea-vel, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosával. Szoktam követni a twitteren, nagyon vicces. Vizelés közben lefotózott egy csávót,mert egy olyan jó, mintás-színes pulóver volt rajta. Az volt a képaláírás, hogy „Ne haragudjatok, de nem bírtam ki”.
A világ legkirályabb basszusgitárosa, - és szerintem egy hiperintelligens csávó - egy akármilyen vécében lefotóz valakit, és felrakja twitterre. Zseniális.
Zoli: Először egy általam favorizált dobossal beszélgetnék, legyen mondjuk Dave Weckl, vagy Chris Coleman, most hirtelen ők jutottak eszembe, de nagyon sok nevet mondhatnék. Ha pedig énekessel, vagy művész-előadóval, akkor Chester Benningtonnal a Linkin Parkból.
Melyik az a szám, amit legutoljára hallottál rádióban, vagy amit meghallgattál saját magadtól?
Ádám: Nem szoktam magamat hallgatni, de most készítek egy lemezt, és mindig amikor otthon megcsinálok valamit, azt ráhúzom a telefonomra, és út közben hallgatom. Most ezért az egyik számomat hallgattam, de nem azért, mert annyira jó, hanem azért, hogy mit kéne benne máshogy csinálni. De amúgy mindenevő vagyok.
Roy: Nem tudom pontosan, melyik volt az utolsó, mostanában egy Husky nevű zenekart szoktam hallgatni, elalváshoz.
Zoli: Owl City: Fireflies.
Mit szeretsz Kapolcsban?
Ádám: Mindig szerettünk volna idejönni, tavaly is jól sikerült szerintem, akkor is akusztikus bulit nyomtunk, az idei meghívást is valószínűleg ennek köszönhetjük. Nekem az hogy mi jó, vagy mi nem jó nem azon múlik hogy mennyi és milyen a közönség, hanem az hogy nekem mi jön le az egészből. Be se kell dugni ehhez a gitárt. A nagy múlt abszolút érződik itt, nagyon szeretem az ilyen nomád cuccokat, mezítláb flangálni, meg izzadni, remélem, jövünk még.
Roy: Sajnos mindig az volt eddig, hogy keveset voltunk Kapolcson, van egy felvétel amikor itt Somló Tamással nyomjuk az annyi mindent nem szerettem még című számot, de akkor még nem Roy és Ádám voltunk, hanem a Tramps zenekar, és ezt azóta is keresem. (Ha valaki megtalálná, kommentben jelezze, köszi – a szerk.) Az nagyon régen volt, de tavaly is voltunk a Blues sPot udvarban, idén is, és remélem jövőre is. Nem tudtam annyit körülnézni, mint szeretnék, pedig engem érdekel a kultúra, amit képvisel a fesztivál. Jó lenne többet itt lenni, koncertekre menni, nem mindig csak magunkat hallgatni. Mindenkit szeretek meghallgatni, mindenkiből magamba szívni inspirációt, de kevés ilyen adatik meg, mert szerencsére elég sokat játszunk.
Zoli: Most játszottam először Kapolcson, legutóbb amikor itt voltak Royék, akkor sajnos nem volt alkalmam itt lenni, viszont nagyon eklektikus és érdekes történeteket meséltek a hangulatról illetve a bulikról. Nemrég körbenéztünk, nagyon kellemes a környezet, és hangulatos, hogy beérkezel egy házudvarba, és meg tudsz hallgatni egy koncertet.