Nincs is jobb érzés, mint kézbe fogni egy ropogós, tartalmas programfüzetet, és elveszni a lehetőségek tengerében, véletlenszerű koncertekre betévedni, és spontán kalandokba keveredni.
Ennek ellenére a most induló sorozatunk a nálunk megforduló zenekarokat fogja apránként bemutatni, nehogy bárki lemaradjon egy, számára ismeretlennek tűnő zenekar koncertjéről, és otthon döbbenjen rá, hogy már három hete az ő számaikra bulizik ha rádiót hallgat, csak következetesen lemaradt a felkonferálásról.

Először is a zenekaroknak és koncerteknek helyet adó udvart, illetve zenekart szeretném bemutatni röviden - természetesen minden elfogulatlanság nélkül és rendkívül objektíven :) - mintegy üdvözlésképpen (egy házibuliban se jön rosszul, ha épp tudjuk, kinél szórakozunk).

A Blue sPot Café izgalmas neve ellenére nem egy kék pöttyös dizájnnal rendelkező kisvárosi kávézó, hanem egy, még a nevénél is izgalmasabb kezdeményezés, mely nyaranta tíz napra a kapolcsi Művészetek Völgyébe költözik, a fesztiválmentes hétköznapokon pedig a budapesti Muzikum Klubban szolgálja ki a blues-rockra éhes közönséget.  Bár a szervező Blue sPot zenekar tagjai bizonyítottan kevés kávét szolgáltak fel az elmúlt években, de azért az oldott kávéházi hangulatot biztosítják az „ezüstös hat húr” piszkálásán túl azáltal is, hogy a műfaj nagyjai mellett teret engednek a feltörekvő zenekaroknak, és a közös, kötetlen örömzenélésnek.

Ennyit a kötelező körökről, indulhat az a bizonyos házibuli, a feeling átérzése érdekében, és a rágcsálnivalók felszolgálása közben következzen Janis Joplin ajánlásával egy Blue sPot szám.

Ó, és mielőtt a lényeg kimaradna: július 27-én (szombaton) 18:30-kor, illetve augusztus 3-án (szintén szombaton) 16:00-kor lépnek fel Kapolcson.

Van olyan, aki szerint az önfeledt fesztiválozáshoz kizárólag sörre, egy tornacipőre, és lehetőleg fekete pólóra van szükség, de ez a haladó szint. A többieknek sose árt minden évben átgondolni, mi is kerül a csomagba, következzen ehhez néhány segítő megjegyzés, a teljesség igénye nélkül.

1. Napvédő felszerelés

Nyár, napsütés, boldogság, lebarnult, mosolygó emberek. A plakátokon esetleg, a valóságban viszont fájdalmas élményekkel gazdagodhatsz, ha megfelelő öltözék, illetve naptej nélkül veted bele magad a déli forgatagba.


2. Esőkabát

Esőben táncolni, szaladni és énekelni maga a nagybetűs ROMANTIKA. Egészen a napi ötödik rommá ázásig, amikor már azt veszed észre, hogy elfogyott az összes csereruhád, és kizárólag arra vágysz, hogy ne csöpögjön belőled a víz. Olyankor nem árt, ha van nálad egy esőkabát. Az esernyő se rossz megoldás, de mindenképpen praktikusabb és kevésbé fájdalmas megoldás a koncerten melletted állóknak, ha magadra dobod a szekrény alján talált furcsa színű esőkabátodat.

3. Hajszárító

Nyáron alapvetően nagy baj nem lehet a vizes hajból, de szinte biztos, hogy ha nélküle indulunk útnak, akkor Murphy ott fog ólálkodni a környéken, hirtelen lehűlés és napokig szakadó eső kíséretében.

4. Konzervnyitó

Ha úgy gondolod, hogy nincs rá szükséged, biztos, hogy valakinek a környéken lesz. Remek ismerkedési alap.

5. Bornyitó

lásd: konzervnyitó

6. Zseblámpa

A sátorkötelek dzsungele minden évben egyre bonyolultabb. Ezek, és az éjszaka találkozása sok kellemetlen balesethez vezetett már, nem árt ezekre is felkészülni.

6+1. Babzsák fotel

Sokunk régi álma egy fotel, ami puha, változó formájú, és soha nem akar elengedni. Egy fesztiválon pedig a délutáni sziesztához különösen jól tud jönni. De mivel viszonylag macerás hosszabb távon cipelni, ezért idén a Blue sPot udvarban mi fogjuk Nektek biztosítani ezeket. :)

Nyakunkon a nyár, és a napsütéssel együtt lassan megérkezik a felismerés, hogy innentől harminc fokos nappalok és éjszakák elé nézünk, ami nemcsak azt jelenti, hogy a BKV-n hozzáragadunk véletlenszerű emberekhez és kapaszkodókhoz, hanem azt is, hogy itt az ideje megtervezni a nyári fesztivál-programot. Ha már unod, hogy a rendezvény előtt két héttel gondosan elásott piádra minden évben ráépítik a nagyszínpadot, és egyre nehezebb belógni a kukoricáson keresztül, akkor idén mindenképpen a Művészetek Völgyében a helyed. Azzal együtt, hogy a magyarországi fesztiválélet egyik főszereplője már évtizedek óta, inkább olyan élmény, mint egy tíznapos vidéki nyaralás a nagymamánál, csak több zenével, kultúrával, és alkohollal. Családias hangulat, falusi környezet, és boldog emlékeket előcsaló természet-illat, illetve az esetleges elveszett éjszakákon történő szabad ég alatt alvás is bizonyítottan több csillag közreműködésével történik, mintha ugyanezt egy nagyvárosban tennénk. 
Mivel viszonylag kevés nagyszülő rejteget színpadot a sufni mellett, ezért idén is megszerveztük a Blue sPot Café udvart. Július 26-tól augusztus 4-ig minden nap kereshetitek nálunk a zenés-fröccsös kiteljesedést, a blues- és alternatív-szcéna képviselőivel. Meglátogat minket Pásztor Anna és az Anna & the Barbies, Ferenczi György, Sena, Frenk, a Roy & Ádám Trio, az Elefánt zenekar, a Kistehén, Ponikló Imre, a Pribojszki Band és még nagyon sok kiváló zenész. Érdemes lesz folyamatosan figyelni a blogot, és szemezgetni a változatos programok közül. Esténként kötetlen, nagy eséllyel hajnalig tartó öröm-jammelések várhatóak, remélem sokatokkal összefutunk majd a fák árnyékában chilloutozva, a kapolcsi főút mellett.

Aki még nem ismerné a Blue sPot hátterét, "kulisszatitkait", az most tájékozódhat Bárth Jánostól, az együttes énekes-gitárosától, a dalok fő szerzőjétől.

Kellemes ismerkedést :)

Blues project, majd Blue sPot. A jelenlegi elnevezést már egyre többen ismerjük. Jelent-e valamit az együttes nevének megváltoztatása?

Igen. Amikor elkezdtünk zenélni, tulajdonképpen még nem volt neve a zenekarnak. Az volt a tervünk, hogy megtanulunk 20-30 klasszikus blues-rock dalt – aminek a többségét a Boom Boom zenekartól ismertük meg. Ezeket a dalokat kvázi „munka” címen Blues Project-nek kereszteltük.

2009-re egyre többet játszott a zenekar – főleg az Eötvös kollégiumi bulikban, ahol már saját nótákat is énekeltünk –, így elhatároztuk, hogy felveszünk néhányat stúdióban is. Az egyre gyakoribb próbák során rájöttünk, hogy ez nem is blues, ezért nem hangzik jól egy kifejezetten erre a műfajra utaló elnevezés. Sokat gondolkoztunk az új néven, és végül is ezt a szójátékot választottam: maga a Blue sPot kék pöttyöt jelent, de önmagában a pot-nak is van értelme. Így ez a játékos név hangulatában még emlékeztet is a Blues Project-re.

Honnan jött a zenekar ötlete és hogyan zajlott az alapítás?

Középiskolában játszottam már több együttesben is, de az egyetemi évek elején alábbhagyott az érdeklődésem. Nem sokkal később egy kollégista társammal, Kendik Gergellyel kezdtünk el hobbiból együtt zenélni, mert nagyon hasonló együtteseket szerettünk – főként a Boom Boomot, a Muddy Shoes Bandet, a Magyar Atomot, és a Palermo Boogie Ganget. Ezeken a közös koncertre járásokon dőlt el, hogy mindketten szeretnénk valami hasonlót alkotni, így 2005-re kiforrt az együttes-alapítás gondolata. Kerestünk még társakat a régi ismerőseink közül (Kelemen Lászlót és Öry Tamást), majd egy évvel később csatlakozott hozzánk Oszkó Péter is.

Völgynosztalgiánk folytatásaként az első szombaton saját számainkból összeállított koncertünk eddig elérhető egyetlen videóját tesszük közzé:

A képküldési pályázatunk ötlete eredetileg onnan eredt, hogy sajnáltuk, amiért nem volt fotónk Palya Beával közös fellé-pésünkről. A beküldött képek között azóta egy ilyet találtunk, mára ezt válogattuk ki. Maga a közös éneklés - még ha csak néhány dal erejéig is valósult meg - olyan varázslatos hangulatot teremtett az udvarban és olyan emlékezetesre sikerült, hogy a magunk részéről keresni fogjuk az alkalmat az ismétlésre.

Tegnapi felhívásunkra folyamatosan érkeznek a képek és videók, amelyből elsőként a Beatles emléknapról készített, vélhetően a kerítés mögül felvett kisfilmet választottuk ki közzétételre.

Amit felettébb sajnálunk, hogy Palya Beával és Márta Istvánnal közös délutáni Blue sPot koncertünkről nincs fotónk, így még csak képpel sem tudjuk érzékeltetni, milyen páratlan volt a hangulat. Emellett rengeteg további felejthetetlen pillanat jellemezte a kapolcsi Blue sPot Café ma záruló működését, asztalon táncolós buliktól a gitárkurzusokon és jammeléseken át az átszellemült hangulatú koncertekig. Ezért arra jutottunk, hogy aki olyan fotókat, netán videókat tud nekünk küldeni fellépőkről, koncertekről, táncoló tömegről vagy a Blue sPot Café bármilyen más emlékezetes pillanatáról, amely alkalmas a blogon való publikálásra, azt ingyenes Blue sPot Café CD-vel jutalmazzuk. A képeket a bluespot@indamail.hu címre kérjük küldeni, amiben kérjük megerősíteni, hogy a kép publikálásának nincs jogi akadálya, illetve információkat kérünk arról is, hogy ha a kép kiválasztásra kerül, az ajándék CD-t milyen módon tudjuk célba juttatni.

Az elmúlt napokban az élő közvetítés fenntartásában merült ki a blog aktivitása, miközben a Blue sPot tagjai olyan mennyiségben szerepeltek folyamatosan a Művészetek Völgye különböző színpadain, elsősorban persze a Blue sPot Caféban, hogy nem jutott idő a posztírásra. Cserébe viszont olyan fergeteges bulihangulat uralkodott a kapolcsi koncerthelyszínen, hogy a mai nap végeztével vélhetően mindenki maradandó élményekkel távozik. A szombat esti zárókoncertet a Blue sPot végül lényegében közösen adta Roy & Ádámmal, kiegészülve Márta István zongorajátékával. Emlékeztetőül íme egy fotó a közös jammelésről Roy & Ádámmal délutánról, amikor még a fotózni vágyókat nem zárta el a színpadtól a hullámzó tömeg.

Mostanra gyakorlattá vált, hogy éjszaka a nap fellépői közül azokkal, akik kitartanak a helyszínen, a Blue sPot tagjai és Benkő Zsolttal bulizenét jammelnek. Kedd este Pély Barna pattant fel a színpadra Benkő Zsolt és Oszkó Péter mellé, szerda este pedig a teljes Blue sPot zenekar játszott együtt szintén Benkő Zsolttal, Fekete Jenővel és nem mással még, mint Sárik Péterrel. A hálás közönség minderre fergeteges asztalon táncolással reagált, amit az alábbi fotó alapú grafika is illusztrál:

Köszönjük Kovács Dorottyának a Blue sPot Café koradélutáni hangulatáról készített grafikáját:

A Blue sPot felhívására több kezdő, vagy kevéssé ismert együttes, szólista is jelentkezett, hogy kipróbálja magát a színpadon neves hazai blues-rock előadók társaságában, a kapolcsi Művészetek Völgye alkalmával a Blue sPot Café színpadán. Legutolsó jelentkezőként, lényegében épp a határidő lejárta előtt kétségkívül a legfiatalabb, de talán nem is a legtapasztalatlanabb zenészek, a Dodgem együttes tagjai küldték el videójukat, akiket arra kértünk, mutassák be röviden csapatukat.

Mikor alakult a zenekar, kik a tagjai?

Kaszás Kristóf (10):

A zenekar 2007-ben alakult, akkor még más zenekari tagjaink is voltak. Az alapító tagok közül hárman vagyunk jelenleg a csapatban: Kaszás Kornél (12) – billentyű, Melegh Tamás (12) – basszusgitár, én pedig dobolok, illetve egy-két számban zongorán kísérem az énekesünket. Pálfi Lajos (14) 2010-ben csatlakozott hozzánk, ő gitározik. Több énekes lánnyal is dolgoztunk már együtt. Kucsera Lotti (16) 2011 decembere óta énekel velünk, most nyáron pedig csatlakozott hozzánk Kelemen Bella (12).

Milyen zenéket kedveltek, és mi az, amit szívesen játszotok is?

Kucsera Lotti (16):

Szerintem mindenkinél más, hogy milyen zenét kedvel, mivel más az ízlésünk, de szerencsére vannak közös érdeklődési köreink. Én személy szerint szinte mindenféle zenei stílust szeretek. Bár azért énekelni nem tudom mindegyiket. J Szívesen játszunk pop-ot.

Kristóf:

Saját számokat és feldolgozásokat játszunk, főleg pop-ot és pop-rock-ot. Szeretjük az LGT-t, John Mayert. Játsszunk a Beatles-től is, de Máté Péter és Pély Barna is szerepel a műsorunkon. Mi fiúk azért hasonló zenéket kedvelünk. Az én kedvenc előadóim: Toto, Bobby McFerrin, Richard Bona, Dave Weckl, Mezzoforte, AC/DC, Eric Clapton, Iiro Rantala és Felix Zenger, Tankcsapda stb.

Gál Csaba Boogie látogatta meg a Blue sPot együttest, amikor az azóta már Blue sPot Café címen megjelent új albumuk stúdiómunkálatait végezték. Rövidre vágott, gyors kedvcsináló beszélgetés Bárth Jánossal és Oszkó Péterrel a zenekarról, a bluesról és arról is, hogy van-e bármi köze társadalmi státusznak, érdeklődésnek és zenei ízlésnek egymáshoz. 

Az azóta elkészült lemez megvásárolható a Blue sPot kapolcsi koncerthelyszínén, illetve megrendelhető a Musicland webshopjában.

A Művészetek Völgye főszervezői körkérdést intéztek az egyes koncerthelyszínek szervezőihez és fellépőihez. Az alábbiakban a Blue sPot Café ötletgazdájának és egyik főszerezőjének, Oszkó Péternek a válaszait olvashatjuk, melyet a kapolcsi fesztivál honlapja mellett a Blue sPot Café is leközöl.

Honnan érkezel majd a völgybe és hová mész tovább?

Munkából jövök és munkába megyek vissza. A völgy egyfajta másik dimenzió, a hétköznapokból kizökkenés, igazi mozgalmas kikapcsolódás lesz.

Számodra ki ígérkezik idén a legizgalmasabb fellépőnek?

A Művészetek Völgyében számomra éppen az az érték, hogy szemben a tipikus fesztiválokkal nem néhány „headliner” vonzza rövid produkciójával a közönséget a teljes fesztiválra, hanem folyamatosan egyedi programok és produkciók sora tartja ébren az érdeklődést. Ráadásul a völgy műsora valójában már nem is egyes fellépők sorozatából álló program, hanem ma már az udvarok gazdái által szervezett konceptuális előadás-sorozat, ami sokkal inkább az előadók egyfajta műhelymunkájába enged betekintést. Szerintem éppen az a legizgalmasabb, hogy a Művészetek Völgye azt mutatja meg, amit semmilyen más fesztivál sem, mert közvetlen közelségből, lényegében egyfajta életközösségben tárulkoznak fel az előadók a közönségnek.

Amennyiben lesz rá energiád, mit nézel meg más „udvaroknál”, helyszíneken?

Ha lenne rá időm, szinte mindent megnéznék. Komoly dilemma például, hogy hol töltsem a hétfő estét, amikor a Palya-udvarban Snétberger Ferenc játszik, a Kaláka versudvarban Lovasi és Lackfi tart Hangzó Helikon koncertet, Hobóéknál pedig Doors és Jim Morrison est lesz.

Mivel közlekedsz a völgyben és hol étkezel?

Gyalog vagy biciklivel fogok közlekedni és a lehető legtöbb helyen ki fogom próbálni az étlapot. Fontosnak tartom, hogy minél többet lássak a völgyből, bár várhatóan tíz nap sem elég rá, hogy ne érezzem úgy, kevés időm volt sokmindenre.

Mit fogsz csinálni 2012. augusztus 1-én este?

Augusztus 1-én szinte bizonyosan Sárik Péter és Berki Tamás duóját fogom hallgatni a saját udvarunkban, mert bár már volt alkalmam élvezni a spontán, improvizatív és különlegesen szórakoztató előadásukat, de éppen ezért nem szeretném kihagyni ezt az alkalmas sem.

A Blue sPot Café kapolcsi színpadának első esti fellépője, azaz az első bulifelelős zenekara a Soultramps. Az éppen egy hét múlva kezdődő fesztivál iránt érzett feszült várakozásunk közepette úgy gondoltuk, lassan ideje mindannyiunkat bemutatni, ezért leültünk beszélgetni blogunk legaktívabb szerzőjével, Gál Csaba Boogieval, aki nem mellesleg a zenekar frontembere is.

A 90-es években a régi, autentikus blues interpretálásával váltál ismertté a zeneszeretők körében. Hogy találtál rá erre a stílusra? Kik voltak a kedvenceid, akiktől ihletet merítettél?

A Roy és Ádám Trió akusztik jam formájában és önálló koncerttel is jelentkezik Kapolcson. A zenekarból Nagy Ádám gitárossal beszélgettünk.

Augusztus 4-én léptek föl a Blue sPot Café színpadán. Van-e valami emléketek a Művészetek Völgyéből?

Meglepő, de mi, mint Roy és Ádám, Kapolcson még sosem voltunk, azt hiszem. Régebben a Tramps-szel jártunk ott, ami egy feldolgozás zenekar volt, hasonló felállásban, egy afféle klubzenekar, de rockzenekar. Már ott is a Roy énekelt, és bár már ott is születtek olyan nóták, mint a Trambulin és a Csapból is én folyok, főleg mások dalait játszottuk. És egyszer Somló Tamással (akinek egyébként köszönhetjük, hogy lemezünk lett…) volt egy műsorunk, LGT-ket játszottunk, és azt hiszem, Kapolcson is egy ilyen bulink volt. Ez a mostani program tök szimpatikus, mert egy úgymond „univerzális” zenekar vagyunk, sok feldolgozást is tudunk, sok akusztikus koncertünk is van, nekünk ez tök jó, hogy megmutathatjuk az összes arcunkat, meg a jammelést is nagyon szeretjük. Én személy szerint is tök improvizatív zenész vagyok, szeretek másokkal játszani, nekem a zenélés a másikra való odafigyelésről szól.

Pár éve lehet „Roy és Ádám Trió”-ról hallani. Ez a trió felállásra váltás tudatos döntés volt?

Minden felállás tudatos... a Tramps is egy hasonló zenekar volt, inkább aztán kellett kompromisszumokat kötnünk, amikor Roy és Ádám lettünk. Akkoriban ezt a rockzenét sem a rádiók, sem a kiadók nem preferálták, ezért egy populárisabb változatot kellett a dalokból készítenünk. Amit viszont a színpadon csak úgy tudtunk megszólaltatni, hogy tényleg volt fúvós (nem akartuk playbackezésbe belemenni), meg vokalista, meg billentyűs, szóval vagy tíz zenész, egy igazi nagyzenekar. Ha egy ilyen tényleg megszólal, akkor nagyon jó érzés. De ha nem, és nem mindig volt annyira jó, akkor gáz. A zenészek ugye sessionzenészek voltak, mentek ide-oda, és néha három koncerten három különböző zenésszel játszottunk. Némelyiknek kottából kellett játszani, ami nem tett túl jót a számoknak. Így fokozatosan mentünk vissza a Tramps felé, mégiscsak rockzenészek vagyunk, és igazából a harmadik lemez is úgy született már, hogy olyan számokat csináltunk, amit el is lehet játszani. Amikor a Pap Szabiék voltak a zenekarban (ma a Supernemben), az már négytagú volt, 2005 körül. Aztán jött Csányi Zoli és Kontor Tomi a zenekarba, és kábé 4-5 éve lett a Roy a basszusgitáros, miután a Tomi elment a Megasztárba. Ezt egyébként mi is javasoltuk, mert olyan idők jártak, hogy ez jót tehetett neki.

A Lauder Zeneiskola rockzenekarával már megismerkedhettünk a legutóbbi írásban. Most az a Z'mirim nevű klezmer együttes mutatja be magát, aki szintén részese lesz a kapolcsi Blue sPot Café koncertjeinek. Július 30-án 14 órakor lépnek majd színpadra. Ők leginkább közép-kelet európai zsidó népzenei darabokat játszanak, amelyeknek a rejtélyes “bővített szekund” mellett az a közös jellemzőjük, hogy roppant vidám hangulatúak. A Z'mirim zenekar programjában olyannyira központi elem a vidámság, hogy már egy rövid szomorúbb hangvételű műsor összeállítása is komoly fejtörést okozna nekik.

Milyen helyeken tudtatok eddig megjelenni és általában milyen szereplési lehetőségek vannak?

Z'mirim: Elsősorban a Judafesten és más hasonló, zsidósággal kapcsolatos fesztiválokon. De a Fazekas Gimnáziumban vagy a Lauderben is voltak olyan diákfesztiválok, amiken játszottunk. Egyszer az Élet Menetén is felléptünk és azon a rendezvényen is, ahol az iskola rockzenekara (Hey Jenny) is játszott..

Mekkora a repertoárotok?

Z'mirim: Most húsz számot játszunk nagyjából, de a nyolc év alatt sok dal került be a műsorunkba. Azok is megvannak valahol a fejünkben.

Mennyire része az improvizáció ennek a zenének?

Z'mirim: Nem nagy. Van egy számunk, amiben van ilyen rész, azt jó hosszan játsszuk.

Egyébként lenne bennetek hajlandóság – hogy természetesen a rengeteg bővített szekundra épülő skálát is alkalmazva – rögtönzött szóló részeket tegyetek a számaitokba?

Z'mirim: A lányok inkább nem, de a fiúk jobban. A fiúk emiatt azt mondják, hogy a lányok destruktívak! :-) Azokban a számokban, amiket a legutóbb csináltunk, vannak olyan részek, amikor akár lehetne szabadon is játszani. De általában megírjuk ezeket a részeket. Emiatt egy idő után a zenészek kezdenek ragaszkodni a megtanult szólókhoz. De van olyan terv, hogy kisatírozzuk a kottákból a szólókat, így kénytelenek leszünk mégis rögtönözni valamit.

Mennyi ebből az olyan műzene, aminek ismert a szerzője és mennyi az igazi népzene?

Z'mirim: Egy olyan van, ami tényleg műzene: Bartóktól a Bolgár táncok. Ennek egy részét “átklezmeresítettük”.

A Blue sPot Café egyebek mellett több jelentkező gyerekzenekar szárnybontogatásának is teret kíván adni. Lesz, aki a Művészetek Völgye alatt Roy & Ádámmal együtt próbálja ki zenei tudását, van, aki saját zeneiskolájával érkezik a koncerthelyszínre. Az utóbbiak közé tartoznak a Lauder zeneiskola tanítványai, akik közül egy klezmer zenekar és egy mostanában (át)alakult jazz-formáció is tiszteletét teszi Kapolcson. De nem hiányozhat a palettáról egy igazán friss, zúzós rockzenekar sem. A Hey Jenny tagjai már nem kezdők, több-kevesebb zenész-múltja mindegyiküknek van. Tizenéves koruk ellenére nem kenyerük a másolás: szinte csak saját számokkal vitézkednek már alakulásuk óta. Az önálló dalok mellett azért egy feldolgozást szinte mindig eljátszanak, mégpedig igencsak sajátos értelmezésben.

Hányan vagytok ebben a bandában és milyen felállásban?

Sárdi Ádám: Van egy dobos, de most ő nincs itt, mert tanul, témazáróra készül. (Nem úgy, mint mi.) Egyébként meg ének, basszus, gitár és szinti.

Ádám, te nem is jársz ide, de mégis vezeted az iskolai zenekart. A többi itteni zenekarra jellemző, hogy külső tagok is vannak?

Markovits Miklós: Én sem ide járok, de a klezmer zenekarban is van külsős.

Sárdi Ádám: Én ide jártam régen, de most csak ezért járok vissza egy héten kétszer.

Az iskolában több zenekar is működik. Van köztetek, aki részt vesz többen is?

Sárdi Ádám: Van egy jazz zenekar, ahol már játszottam, Dani is játszik a klezmer bandában, de egyébként nem nagy az átjárás. Főként azért, mert nálunk mondjuk a klezmer zenekar szaxisa vagy klarinétosa egy-két számnál többre nem férne be, náluk meg egy rockgitáros hangzana hülyén.

Ez a kapolcsi fesztivál-fellépés lesz az eddigi legnagyobb, amin részt vesztek?

Sárdi Ádám: Zenekarként igen. Egyénenként nem biztos, de együtt igen.

A Blue sPot zenekar abban az örömben részesül, hogy a kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválra szervezett blues-udvarában népdalfeldolgozásait Palya Bea közreműködésével adhatja elő. Ebből az alkalomból beszélgetett Oszkó Péter, mint a Blue sPot szájharmonikása Palya Beával, kifaggatva nem csak a blues zenéhez való viszonyáról, hanem általában terveiről, a kapolcsi Palya-udvar programjáról és a Művészetek Völgyével kapcsolatos élményeiről is.

Azonnal ezer kérdésünk lehetne, de persze nincs olyan ambíciónk, hogy mi fogjuk tudni megírni ezen a felületen minden idők legütősebb Palya Bea interjúját, hiszen amúgy is annyi helyen annyit beszélnek Rólad. Ezért igyekszünk az aktualitásokról kérdezni. Először is úgy tűnik, hogy miközben manapság olyannyira egymásba érnek a nyári fesztiválprogramok, hogy szinte Dunát lehet rekeszteni velük, valamiért megkülönböztetett figyelemben részesíted a Művészetek Völgyét. Mi az oka ennek a kötődésnek, mi különlegeset látsz a Művészetek Völgyében más fesztiválokhoz képest és hogy látod a jövőjét az egyre éleződő versenyben?

1994-ben épp Vigántpetenden táboroztattam néptáncos gyerekeket. Akkor beleszerettem ebbe a tájba, módosult tudatállapotban bámultam a szalmabálákat, a dombokat, a ragyogó zöldet, az aranysárgát, a giccs fokozására még az eső is eleredt, szivárvány ívelt a dombok felett. Láttam Kapolcson az óriási szalmadisznót, az orrában tévé, benne film megy, egy disznóvágás visszafelé… A következő évtől, és azóta szinte minden évben pedig már fellépőként jöttem ide vissza, és a legmélyebb koncertélményeim kötődnek ide. Valahogy van itt valami plusz lélek, jó arcok vannak, figyelnek egymásra és a zenére. Ünnepi hangulatokat őrzök magamban, olyan tág pillanatokat, amilyenekért én zenélek: éneklem a gyönyörű dalokat, szállnak a hangok, és azt érzem, hogy át is jut a közönséghez az, amit elindítok. Közel vagyunk egymáshoz, közöttünk-fölöttünk kering az a jóság, az a melegség, az a kincs, ami nekem a zene. 

Aztán idén harmadszor már házigazdaként költözöm le ide, és nagyon szeretem az egészet, a reggeltől estig tartó tömény, tömörített élmény-fájlokat.

Én azt gondolom, a verseny az csak jó tesz, és amelyik fesztiválnak lelke van, az működik, virágzik és tovább él, a lelkek nem szoktak csak úgy meghalni. Amíg az megvan, addig nincs hiba, márpedig én a Palya-udvar körül érzem, és más udvarok körül is azt látom, hogy a szervezők, a segítők a szívüket-lelküket beleteszik abba, hogy meglegyen a napi csoda-adag.

A Blues Pot Café még a Művészetek Fesztiválja utolsó napjára is gazdag programot és vendégek sorát tartogatja. Közülük beszélgetünk Leel-Őssy Gáborral a Pókidomúak bandájából, akiktől Blues Brothers életérzésre és ehhez mért bulihangulatot várhatunk.

Meséljetek a bandáról, hogy alakult, mit érdemes tudni rólatok, hol, milyen gyakran és milyen zenét játszotok?

A Beatles 50 éves születésnapjának tiszteletére külön emléknapot szentel a Blues Pot Café programja, melynek keretében a szervezett együtteseken túl jelentkező Beatles rajongó zenekarok produkciói is műsorra kerülnek. Közülük az alábbi interjúban a BeatBand gitárosa, Gergely Pál mesél röviden a bandáról.

Mit kell tudni a zenekarról, kik a tagjai, mennyit játszotok, hol és milyen közönségnek és mi adja a fő motivációt a zenéléshez?

A zenekar 1964-ben alakult, azután hogy egy osztálykiránduláson Sipos Peti gitáron eljátszotta a Beatles új számát, a "Misery"-t. Akkoriban ez sokkolóan, villámcsapásszerűen hatott a srácokra, én például azóta gitározom és a régi zenekar három tagja máig együtt van. A mi zenei világunk arról szól, hogy eljátsszuk: mi még "láttuk Lenint", avagy a Revolver először nálunk sült el, Bors őrmester a mi magányos szíveinknek játszott, Clapton új zenekara volt a Cream, Hendrix, Joplin velünk élt és halt. A Shadows-tól tanultunk gitározni a hangzása azóta is utolérendő cél. Tagjaink között van ügyvéd, mérnök, festőművész, vezérigazgató – persze csak addig, amíg fel nem lépnek a színpadra.

Mi vett rá Titeket, hogy bekapcsolódjatok a Blue sPot Café programjába és miért épp a Beatles-emlékkoncert tűnt vonzónak?

A Blue Spottal baráti szálakon kerültünk kapcsolatba, bele és meghallgatva közelinek éreztük a világukat, sőt a kevésbé kötött improvizatív blues bennünk is él. Mindig örömmel veszünk vendéget. Nem titok egy Love me do erejéig korábban Oszkó Péter is fellépett velünk, reméljük egy jammelés most is megesik valakikkel. Egyszer már egy hasonló vendégség hozta a bandánk legörömtelibb korszakát 2004 után, amikor a mi dobosunk volt Pásztori Zoli az Illésből, utolsó szólóján a "Legjobb dobos a világon"-t játszotta, miközben mi állhattuk körül. Emlékére Illés blokkot is szoktunk játszani. Emellett a Beatlestől mintegy 30 szám van repertoáron, így egyértelmű volt részünkről a választás. De a Shadows, Rolling Stones, Animals, Spencer Davis, Yardbirds, mint Clapton első bandája ugyanúgy része szokott lenni a programunknak.

Mennyire fogadtok rendszeresen beugró zenészeket, vendégelőadókat, milyen könnyen tudtok együtt játszani akár ismeretlenül is másokkal? Várható-e ilyen spontaneitás, meglepetés a kapolcsi fellépésen is?

Kamarazenekar jelleggel játszunk, elsősorban magunknak, aztán a barátainknak, közönség előtt évente legfeljebb négyszer. Szinte mindig beugrik hozzánk valaki meglepetésnek, Valakit most is tartogatunk Kapolcsra. És lehet, hogy az épp arra kószáló zenészek és amatőrök közül az élet nekünk is hoz meglepetést, úgyhogy nagyon készülünk!

2007 óta létezik a hazai bluesélet ifjabb generációjának egyik ígéretes zenekara, a magát Blues ‘n Roll együttesként aposztrofáló Vadvirágok Blues Band, vagy Wildflowers BB, ahogy tetszik. A kapolcsi Blue sPot Café színpadon július 29-én  Pribojszki Mátyással és szájharmonikás vendégeivel együtt jammelő házizenekar frontemberével, Suba Attilával beszélgettünk.

Magabiztos bluesmanként pörögsz a színpadon. Milyen hatások vezettek ehhez a zenéhez?

Kiskoromban Csajkovszkij, Deep Purple, Hobó, Pink Floyd bakelitekre egyaránt jót tomboltam, ráadásul az öcsémmel együtt. Kamaszkoromban ismerkedtem mindenféle stílussal a metáltól a rappig, aztán egyik este a Kossuth rádióban egy beszélgetős műsort hallgattam Jimi Hendrixről. Amikor lejátszották a Foxy Ladyt, abban a pillanatban elvágódtam a konyhapadlón Hendrixtől, aztán elkezdtem utánaolvasni, honnan is jön ez a stílus. Beszereztem lemezeket, interneten keresgéltem, és mindenféle bluest kezdtem hallgatni (Muddy Waters, Buddy Guy stb.). De a gimnáziumi kórusban, majd a budapesti akadémiai kórusban Händel Messiását énekelni is felejthetetlen, zenei orgazmus-szerű élmény volt…

A nyitónap meghívott vendégeinek egyike a Pécsi Magasfiúk Dalárdája, a PMD. Frontemberével, Fekete Kálmánnal beszélgettünk zenéről, gyökerekről, bulizó közéleti személyiségekről és a közéletről, azaz magáról a blues hangulatú Magyarországról is.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a Blue sPottal és vajon valamiféle közös múltnak köszönhető-e, hogy már a nyitónapon a meghívott vendégek közé kerültetek? 

A 20 éve kezdett misszióm egyik állomása volt a 2009-ben 11 hónapot élt Makári Blueskocsma, ahol szájharmonikán fellépett Dr. Páva Zsolt polgármesterünk is. Utána egy bulvárlapból tudtam meg, hogy az akkori pénzügyminiszterünk, Oszkó Péter is szájharmonikázik, sőt, van egy Blue sPot nevű kitűnő zenekara. Néhány e-mailváltással létrejött a kapcsolat, meghívtam őket a Makáriba, és egy fantasztikus hangulatú örömzenével kerültünk zenei barátságba. Gondolom, e közös múltunknak köszönhető, hogy a kapolcsi fellépők közé kerültünk, amit igen nagy megtiszteltetésnek tartunk, annál is inkább, mert Kapolcson most léphetünk fel először. 

A fellépő zenekarok videói között tőletek a Hey Joe átköltéseként egy „devizahiteles blues” című nóta került fel. Jelenti-e azt, hogy a zenétekben megmutatkozik egyfajta közéleti érdeklődés és témaválasztás, és összeköthetőnek látjátok-e a blues olykor régies hangulatvilágát az aktualitásokkal? 

Vízöntő csillagjegyemnek „hála”, mindig is érzékeny voltam a közügyek iránt. Persze, eredendően a blues nem politizál, nem vádol és nem feszeget etikai határokat. Ám mivel jómagam is devizahitelt – igaz, „csak” egy autóhitelt – nyögő állampolgár vagyok, vettem a bátorságot és írtam egy szöveget Hendrix örökzöldjének zenei alapjára. S bár megszólaltatva meglehetősen pamflet jellegű, azért azt mindenki tudja, hogy a devizahitel ma súlyos és mielőbbi megoldást sürgető társadalmi probléma és dráma is egyben. Ha e furcsa nótával csak pirinyót is segítünk, már van értelme, és ezért ágyaztam a blues hangulatvilágába, szoktam is mondogatni, „nagyon blues a helyzet ma Magyarországon…”