Blue sPot Café

Tagline

Műsorok

      • 07. 25. péntek

        16:00 Völgymegnyitó
        18:00 Esti Gyors Trió
        20:00 Mississippi Big Beat
        22:00 Jam Session
      • 07. 26. szombat

        10:00 Hangszersimogató a Musica Florens zenészeivel
        12:00 "Utcazene" - Huckleberry Guys
        14:00 Ponikló Akusztik
        17:00 Smokin' Sofa Trio
        19:00 Kistehén
        21:00 Magashegyi Underground
        23:00-01:00 Jam session
      • 07. 27. vasárnap

        10:00 Musica delectatet - zenei játszóház a Musica Florens zenészeivel
        12:00 "Utcazene" - Huckleberry Guys
        14:00 Lauder Jazz Combo és a Blue Barell Company
        17:00 Vasárnapi gyerekek
        19:00 Pribojszki Mátyás Band
        21:00 Ivan and the Parazol
        23:00-01:00 Jam session
        • 07. 28. hétfő

          10:00 Blues-jazz lazulás
          12:00 "Utcazene" - Huckleberry Guys
          17:00 Mrs Columbo
          19:00 Kéknyúl Hammond Band
          21:00 B the First (Pély Barna zenekara)
          23:00-01:00 Jam session
          • 07. 29. kedd

            10:00 Blues-jazz lazulás
            12:00 "Utcazene" - Shakin
            14:00 Campfire
            17:00 Petruska András
            19:00 Blue sPot feat Tóth Vera
            21:00 Ferenczi György és a Rackajam
            23:00-01:00 Jam session
            • 07. 30. szerda

              10:00 Blues-jazz lazulás
              12:00 "Utcazene" - Shakin
              14:00 Benkő Zsolt Blues Gitárkurzusa
              17:00 A Nyughatatlan (Johnny Cash and the West Rockabilly Songs)
              19:00 Soultramps 
              21:00 Anna and the Barbies
              23:00-01:00 Jam session
              • 07. 31. csütörtök

                10:00 Blues-jazz lazulás
                12:00 "Utcazene" - Shakin
                14:00 Benkő Zsolt Blues Gitárkurzusa
                17:00 Mojo Workings
                19:00 Elefánt
                21:00 PASO
                23:00-01:00 Jam session
              • 08. 01. péntek

                10:00 Blues-jazz lazulás
                12:00 "Utcazene" - Medve Balázs
                14:00 Benkő Zsolt Blues Gitárkurzusa
                17:00 Jambalaya
                19:00 Blue sPot feat Palya Bea
                21:00 Sena
                23:00-01:00 Jam session
                • 08. 02. szombat

                  10:00
                  10:00 Blues-jazz lazulás
                  12:00 "Utcazene" - Medve Balázs
                  14:00 Benkő Zsolt Blues Gitárkurzusa
                  17:00 Bonus Track
                  19:00 Wildflowers feat. Tátrai Tibor
                  21:00 Muddy Shoes feat. Little G. Weevil
                  23:00-01:00 Jam session

                     

                  • 08. 03. vasárnap

                    10:00 Blues-jazz lazulás
                    12:00 "Utcazene"
                    14:00 Benkő Zsolt Blues Gitárkurzusa
                    17:00 Harakyru Band
                    19:00 Blue sPot Café záróbuli

                       

                Pribojszki Mátyás: Akváriumba zárt aranyhalnak éreztem magam

                2012.05.09. 14:45 Gal Csaba Boogie 1 komment

                Július 29-én lesz vendége a Blue sPot Cafénak a Pribojszki Mátyás Band. Amikor a zenekar névadójától, szájharmonikás-énekesétől megkérdeztem, hogy milyen műsorra számíthat a közönség, ő kijelentette: „Július 28-án van a születésnapom, ezért biztos, hogy nagyon vidám hangulatú program lesz.” Matyit leginkább arról faggattam, hogy szeret-e rögtönzött együtt zenélésekben, jam sessionökben részt venni, valamint hogy miként igyekszik tágítani a blues műfaja által szabott kereteket.

                Melyiket kedveled jobban: inkább Te állsz be másokhoz dzsemmelni vagy "tűröd", hogy hozzád, a zenekarodhoz csatlakozzon más? 

                Én mindkét dolgot nagyon szeretem. Azt meg főleg, ha nem blues-zenei jam sessionről van szó, mert imádom kipróbálni magam egyéb zenei műfajokban is. pribojszkimatyi_1.jpg Talán a zenekarom többi tagja kevésbé lelkes, ha egy teljesen ismeretlen valaki kéredzkedik be hozzánk, de én mindig nagy kíváncsisággal nézek ilyen izgalmak elébe.

                Milyen hangszerek passzolnak a legjobban a Ti zenétekhez, ha egy-egy ilyen alkalmi csatlakozásról van szó?

                Klasszikusan leginkább elektromos gitár, akusztikus gitár, slide gitár és természetesen szájharmonika. Ezek azok, amikkel a leginkább lehet dzsemmelni. De az is érdekes, ha egy énekes érkezik, mert az is egy külön hangszer. Izgalmas lehet viszont a bluesban nem annyira megszokott hangszerek szerepeltetése. Ilyen például a hegedű vagy a tangóharmonika.

                Úgy tudom, nem akármilyen listád van azokról a zenészekről, akikhez az évek során beugrottál egy-egy számra.

                Nagyon nehéz lenne mind felsorolni, de a legnagyobbak között ott volt Bob Margolin, Charlie Musselwhite, Andy J Forest, Paul Lamb vagy Duke Robillard. De például Lee Oscarral is több alkalommal játszottam együtt. Vendégeskedtem a B.B. & The Blues Shacksnél is, amely Európa egyik legjegyzettebb bluesbandája. De vannak olyan külföldi előadók, akikkel nemcsak dzsemmeltem, hanem akikkel több turnét is volt szerencsém végigcsinálni. Ilyen például Ian Siegal. De a hazai zenészek közül is sokakat említhetnénk, akikkel ugyanolyan megtiszteltetés együtt fellépni, mint a külföldi kollégákkal. Nincs nagy különbség. Talán annyi az eltérés, hogy például Charlie Musselwhite egy régi ikon – hetvenéves –, de miért ne lenne ugyanilyen nagyszerű érzés hazai zenészekkel együtt játszani?

                Mennyire vagy híve a rögtönzésnek, ha a számsorrendről van szó? Tudjuk, hogy sok zenekar előre felépített, fix programot játszik. Rátok ez mennyire jellemző?

                Nagyon ritkán írunk pontos műsorrendet. Van egy adott zeneszám-bázisunk. Ez azt jelenti, hogy egy olyan lista van nekem kitéve a koncertek alatt, amin szerepel mondjuk negyven nóta. Ezek nincsenek sorrendben, hanem szemezgetek belőlük. Ha nem jut eszembe egy számcím, akkor csak lenézek, és rögtön odaszólok a többieknek, hogy „hopp, játsszuk már el ezt a számot, srácok”. Valamikor klub-bulin ad-hoc érzések alapján választok számokat, de amikor nagyobb fesztiválon előre meghatározott hosszúságú programot kell játszani (hatvan, hetvenöt vagy kilencven percet), akkor csinálok egy komolyabb vázlatot. De még ekkor sem száz százalékos a lista. Egyébként nem tartom hátránynak, ha olyan rendezvényen, fesztiválon, ahol egymás után jönnek a zenekarok, akkor legyen mondjuk egy egyórás programod, ami inkább ötvenkilenc perc és nem hatvanöt. Az is része a profizmusnak, hogy ha úgy van összeállítva a számok sorrendje, hogy legyen a műsornak íve. Ilyesmivel érdemes is foglalkozni. Ez még akkor is így van, ha a mi műfajainkban (bluesban, funkban, jazzben) mindehhez nem járul olyan körítés, nincsenek olyan show-elemek, amik a popzenében régen megszokottak már. A válaszom tehát az, hogy nagyon sok esetben a pillanatnyi érzések alapján választok számokat, de nagyobb rendezvényeken én is konkrét listát követek.

                Miért pont a harmonika lett a Te hangszered?

                Nagyon egyszerűen alakult így. A „szerelem első látásra” (ebben az esetben inkább „első hallásra”) esete volt. A nyolcvanas évek közepe-vége felé bakelit lemezeket gyűjtögettem. Elsősorban fekete funklemezeket a hatvanas-hetvenes évekből egészen a nyolcvanas évekig. Delegations, Temptations, Commodores, a korai Earth Wind & Fire-tól a legmodernebb Kool & The Gang-mixekig minden ilyesmit begyűjtöttem magamnak. Egy kapualjban volt az a bolt, ahova jártam. Hetven, nyolcvan, száz forint, nagyjából ilyen árak voltak a nyolcvanas évek végén. Az illetőnek ez a fekete zene volt a specialitása. Mindig ilyen albumokat szerzett be. Mondanom sem kell, hogy ezek már akkor is elég régi bakelitek voltak. Egyszer így került kezembe egy világos borítójú lemez, amin egy fickó ült egy széken. A boltos nagyon ajánlgatta nekem azt a korongot. Aztán amikor otthon feltettem, szinte semmi mást nem hallottam rajta, mint szájharmonikát. Teljes dráma volt: se basszusgitár, se dob, mi ez?! Hát így ismertem meg Sonny Boy Williamsont.

                Rögtön tetszett is?

                Tizenhárom éves voltam és nem tudtam, hogy mit hallok. Csak annyit, hogy iszonyú jó, beleütött a pofámba. Rohantam az egyik haveromhoz, aki akkor már elektromos gitározott. Ő mondta, hogy ez szájharmonika, és hogy lehet ilyet kapni a kínai piacon. Még aznap elloholtam oda és nyolcvan-kilencven forintért vettem kínai szájharmonikát.

                Miért éppen ennél a pontnál jöttél rá, hogy most már nem csak hallgatni szeretnéd, amit hallasz?

                Amikor a funklemezeket gyűjtöttem, még nem akartam zenész lenni. Azok a muzsikák felüdülést jelentettek a kor olyan popzenéihez képest, mint Kylie Minogue, Rick Astley, Frankie Goes To Hollywood vagy Madonna. A ritmusképletek, a hangszerelés engem inkább lelkes hallgatóvá tettek. De csak akkor akartam magam is kipróbálni a zenélést, amikor ezt az istenverte szájharmonikát meghallottam.

                Miért történt így, megfejtetted már?

                Mert nekem szerintem gyerekkorom óta orális fixációm van. (Nevet.) A szájharmonika az egyetlen hangszer, amit a kezedben tartasz, szorosan az ajkaidhoz szorítod és használod a nyelvedet. Ezen tudom a legjobban kiélni a hajlamomat. (Nevet.)

                Mikor rájöttél, hogy milyen zene érdekel a legjobban, honnan szerezted be a hanganyagokat?

                A haverom azt mondta, hogy „ha ennyire érdekel, akkor hallgasd meg ezeket a lemezeket”. Összeállított nekem egy bakelitköteget olyanokkal, mint a Rolling Stones, meg a Doors. De volt köztük egy olyan 1969-es album is, aminek az volt a címe, hogy Muddy Waters: Fathers and Sons. Ez a mai napig megvan nekem. Ekkor hallottam először elektromos erősítésű szájharmonikát. Olyanokat, mint Carey Bell vagy James Cotton, és teljesen kész voltam tőlük. Aztán hosszú évekig a könyvtárból szereztem be a hallgatnivalókat. Másolás ezerrel bakelitlemezekről Polimer kazettákra. Mindennek utánajártam, hogy ki kivel játszott, hogyan csinálta, miért csinálta. Nekem így indult, abszolút autodidakta módon.

                Sokféle zenekarod volt, de ahogy a pályádat nézem, úgy veszem észre, hogy amíg az első felében inkább az autentikus blues megismerése volt a célod, később viszont egyre inkább a keretek szétfeszítése lett fontos a számodra.

                Ez egy hosszú folyamat. A kilencvenes évek közepén sok blueszenekar működött, akik persze mind ismerték is egymást, így számtalan lehetőség volt arra, hogy egymáshoz beszálljunk játszani. Rengetegszer eljátszottuk a legismertebb blues-sztenderdeket: a Sweet Home Chicagót, a Mojo Workinget, meg más hasonló nótákat. De amikor már hetvenkettedjére játszottad ezeket, nem voltak annyira érdekesek. Amikor a saját nevem alatt megcsináltam a Pribojszki Mátyás Bandet, akkor az is volt a cél, hogy ne a klasszikus blues-vonalon menjünk tovább, hanem tegyünk bele egy-két esszenciát, egy-két más fűszert. Volt egy olyan pont, amikor úgy éreztem, hogy a bluesnak az addigi kerete nem volt már nekem elég. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy aranyhal, amelyik csak az akvárium faláig tud úszni. Mint amikor már nagyon vágysz arra, hogy kiugorhass egy tóba, onnan a tengerbe, óceánba. Én így fedeztem fel a 2000-es évek közepén, hogy ez az egész szájharmonika-dolog nemcsak a bluesban, hanem más műfajokban is használható. Így ismerkedtem meg rengeteg olyan arccal, akik egyáltalán nem voltak képben a blues-szájharmonikázást illetően. Tőlük kaptam inspirációt ahhoz, hogy az addigi zenéléshez képest új dolgokat is kipróbáljak.

                Kik voltak ebben a társaid?

                Amikor Dévényi Ádámnak voltam vendége, ott abszolút nem beszélhettünk blueszenéről. Az elektromos hegedű mellett kibontakozhattam szájharmonikán. Teljesen más megvilágítást adott az a zene ennek a hangszernek. Hogy más példát is mondjak, a Pribojszki Band indulása környékén, 2004-től elkezdtem kísérletezni egy elektronikus zenei prodzsekttel is. Annak akkor nem lett folytatása pár internetes megjelenésen kívül, de azóta új számokon dolgozom egy DJ-vel, DJ Kővárival. Egyelőre csak négy olyan szám van, ami használható, de én nagyon lelkes vagyok.

                Akkor merre tovább?

                Nagyon nehéz most, 2012-ben olyan blueszenét csinálni, amit vagy nem csináltak meg, vagy ha mégis, akkor jobban vagy máshogy játszd. Nem egyszerű ma úgy megszólalni, ahogy 1959-ben vagy ’65-ben. Nagyon sokáig próbáltuk, de be kell látnunk ennyi év után, hogy talán nem is ez a mi utunk, sokkal inkább a Pribojszki Mátyás Bandes hangzás kialakítása.

                Címkék: blues kapolcs oszkó péter jam session pribojszki matyas bluespot bluespot café gál csaba boogie

                A bejegyzés trackback címe:

                https://bluespotcafe.blog.hu/api/trackback/id/tr324498403

                Kommentek:

                A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                svrider 2012.05.09. 21:38:46

                Remek interjú! Örülök, hogy megemlítette a Fathers and Sons albumot, az a kedvencem Muddy Waters-től.
                Nagyon tetszik a kezdeményezés is! Sajnos én még nem érzem magam igazán felkészültnek egy fellépésre, jammelésre, de a koncerten mindenképp ott leszek! - egy amatőr herflis :)

                Blue sPot Café

                A kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválra szervezett Blue sPot Café minél több feltörekvő zenésznek igyekszik lehetőséget adni akár önálló fellépésre, akár a hazai blues-rock világ ismert zenészeivel és bandáival közös szereplésre. A koncertek szervezője, a Blue sPot zenekar célja a kortárs blues, blues-rock és azzal rokon zenei stílusok bemutatása és az élőzene, a zenei interakció, a közös zenélés és improvizálás, a zene nyelvén folytatott párbeszédek megőrzése és megszerettetése mindazokkal, akik az elektronikus algoritmusok zenei világában továbbra is igénylik az egyéni, illetve közös előadás, valamit a hangszeres játék élményét.

                Utolsó kommentek

                • olgma: Nagyon király volt, minden pillanatát élveztem (beleértve azokat is, amelyekről csak homályos emlékeim vannak:)). Köszönet a Blue sPot Café udvar minden résztvevőjének és persze a vizes ventinek! üd... (2013.08.07. 00:43) Szentimentálé
                • rozsdapeti: Örömmel! (2012.08.05. 21:46) Képküldési pályázat
                • ingenium rusticus /nyomokban félázsiait tartalmaz!: Király ötlet! Alig várom a Palermót! (2012.08.03. 15:17)
                • Oszkó Péter: A csütörtöki fellépők sajnos nem maradtak az esti jammelésre, így a már megszokott emberekkel, Benkő Zsolttal és Fekete Jenővel kiegészülve tudtunk műsort csinálni. (2012.08.03. 09:45) Éjszakai jammelések
                • rozsdapeti: Ma este is îgy lesz? A Palermo és Ponty Zsuzsa nagyot szóltak egymás után, veletek együtt nagy jam lehetne a vége. Get the blues! (2012.08.02. 22:21) Éjszakai jammelések
                • Utolsó 20