Új rovat indul itt a blogban, a fesztivál ideje alatt: a váratlan események, vagy különleges hangulatok bemutatása lesz a cél. Mivel nagyon nehéz egy összefoglalóban visszaadni azt a kis pluszt, ami miatt egy fesztivál olyan kaliberű lesz, amit még az unokáknak is mesélünk, ezért érzem fontosnak ezeket a bejegyzéseket.
Ma például a közlekedés, és az univerzum Murphy-törvényeinek köszönhetően az egyik zenekar fele nem érkezett meg időben, hatalmas dugóba keveredtek nem sokkal a cél előtt, Veszprémnél.  
És ami ezután történt, nos, ez a fajta mentalitás az, ami miatt a Völgy teljesen más, mint a többi fesztivál. Idegeskedés, és "most levágom mindenki fejét egy húsbárddal"-megoldás helyett a Blue sPot dobosa, Fifi, aki épp a jól megérdemelt koradélutáni zenészpihenőjét gyűrte, felpattant a színpadra és beszállt jammelni a szólógitáros mellé, aki külön utazott, és ezért időben ideért. A kialakuló jó féle szólógitár-dob kombinációba aztán váratlanul beszállt Oszkó Péter, szintén a Blue sPot színeiben, szájharmonikával. 
A frissen és véletlenszerűen alakult trió aztán legalább fél órán keresztül szórakoztatta a közönséget. És itt szórakoztatás alatt nem a klasszikus, lelkesítő szófordulatot értem, hanem akármerre néztünk, a spontán lazaságtól megilletődött, boldog tekinteteket láttunk. 
Aztán természetesen befutott a zenekar maradéka is, és elkezdték a programfüzetben szereplő koncertet, és minden ott folytatódott, ahol abbamaradt a csodálatos dolgokat hozó technikai nehézségek előtt.

Na, többek között az ilyen pillanatok miatt esz az ember évről-évre Völgylakó :)