A nyitónap meghívott vendégeinek egyike a Pécsi Magasfiúk Dalárdája, a PMD. Frontemberével, Fekete Kálmánnal beszélgettünk zenéről, gyökerekről, bulizó közéleti személyiségekről és a közéletről, azaz magáról a blues hangulatú Magyarországról is.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a Blue sPottal és vajon valamiféle közös múltnak köszönhető-e, hogy már a nyitónapon a meghívott vendégek közé kerültetek?
A 20 éve kezdett misszióm egyik állomása volt a 2009-ben 11 hónapot élt Makári Blueskocsma, ahol szájharmonikán fellépett Dr. Páva Zsolt polgármesterünk is. Utána egy bulvárlapból tudtam meg, hogy az akkori pénzügyminiszterünk, Oszkó Péter is szájharmonikázik, sőt, van egy Blue sPot nevű kitűnő zenekara. Néhány e-mailváltással létrejött a kapcsolat, meghívtam őket a Makáriba, és egy fantasztikus hangulatú örömzenével kerültünk zenei barátságba. Gondolom, e közös múltunknak köszönhető, hogy a kapolcsi fellépők közé kerültünk, amit igen nagy megtiszteltetésnek tartunk, annál is inkább, mert Kapolcson most léphetünk fel először.
A fellépő zenekarok videói között tőletek a Hey Joe átköltéseként egy „devizahiteles blues” című nóta került fel. Jelenti-e azt, hogy a zenétekben megmutatkozik egyfajta közéleti érdeklődés és témaválasztás, és összeköthetőnek látjátok-e a blues olykor régies hangulatvilágát az aktualitásokkal?
Vízöntő csillagjegyemnek „hála”, mindig is érzékeny voltam a közügyek iránt. Persze, eredendően a blues nem politizál, nem vádol és nem feszeget etikai határokat. Ám mivel jómagam is devizahitelt – igaz, „csak” egy autóhitelt – nyögő állampolgár vagyok, vettem a bátorságot és írtam egy szöveget Hendrix örökzöldjének zenei alapjára. S bár megszólaltatva meglehetősen pamflet jellegű, azért azt mindenki tudja, hogy a devizahitel ma súlyos és mielőbbi megoldást sürgető társadalmi probléma és dráma is egyben. Ha e furcsa nótával csak pirinyót is segítünk, már van értelme, és ezért ágyaztam a blues hangulatvilágába, szoktam is mondogatni, „nagyon blues a helyzet ma Magyarországon…”
Meglehetősen széles a repertoárral és hangszeres felhozatallal dolgoztok, hiszen a Jimi Hendrix klasszikusaitól a Jethro Tull fuvolaszólóiig sok mindent hallhatunk tőletek. Hogy áll össze a zenekar, ki felelős a zenei döntésekért és a számválasztásokért?
A PMD Blues Band idén ősszel tölti be a 23. életévét. Ez még szerelemben, házasságban is hosszú idő. E több mint két évtized során közel 100 számból álló repertoár épült fel.
Pár nóta elfelejtődött, de jöttek helyébe újabbak. Mai műsorunk egy mix: a saját, magyar nyelvű számok, Chicago-blues átdolgozások, a műfajhoz közeli örökzöldek – pl. Lovin Spoonful, Jethro Tull, Savoy Brown, Keef Hartley Band – keveréke. Jobbára én vagyok a zenei ötletgazda, a stílust irányítgató, de örömmel veszem a többiek bármilyen jó, de főleg eljátszható ötletét. Kicsit ódzkodom a csonttá rágott műfaji őskövületektől, ezért nem tűztünk műsorra néhány többszörösen lerágott blues „örökzöldet”, és pár ismert hazai előadó szerzeményét.
Sokszor látni tőletek, hogy különböző zenészeket vontok be a produkcióitokba Eb Davistől Katona Tamásig. Számíthatunk-e Kapolcson bármelyikükre vagy terveztek-e meglepetésszerű együttzenélést akár másokkal is?
Alapvetően már 23 évvel ezelőtt is örömzeneként indultunk, érdekes játék bevonni más zenészeket, öröm látni, ha feloldódnak a bluesban. Egyfajta elismerése a műfajnak, amikor pl. magukat profinak tartó jazz zenészek leizzadnak egy-egy, számukra egyszerű (-nek tűnő) blues sémára történő improvizáláson. Valamint számos tehetség bukkant már fel jam sessionök alkalmával.
Nos, Eb Davis-t ezer örömmel hozznánk magunkkal, és ő is szívesen jönne, csak hát ennek egy minimális anyagi vonzata van. Vele immár 18 éve állunk zenei-baráti kapcsolatban, s mivel Berlinben él, aránylag könnyen és olcsón elhozható. Kapolcson a Blue sPottal keveredve szeretnénk feleleveníteni a 2009-es pécsi örömzene pillanatait.
