A Beatles 50 éves születésnapjának tiszteletére külön emléknapot szentel a Blues Pot Café programja, melynek keretében a szervezett együtteseken túl jelentkező Beatles rajongó zenekarok produkciói is műsorra kerülnek. Közülük az alábbi interjúban a BeatBand gitárosa, Gergely Pál mesél röviden a bandáról.

Mit kell tudni a zenekarról, kik a tagjai, mennyit játszotok, hol és milyen közönségnek és mi adja a fő motivációt a zenéléshez?

A zenekar 1964-ben alakult, azután hogy egy osztálykiránduláson Sipos Peti gitáron eljátszotta a Beatles új számát, a "Misery"-t. Akkoriban ez sokkolóan, villámcsapásszerűen hatott a srácokra, én például azóta gitározom és a régi zenekar három tagja máig együtt van. A mi zenei világunk arról szól, hogy eljátsszuk: mi még "láttuk Lenint", avagy a Revolver először nálunk sült el, Bors őrmester a mi magányos szíveinknek játszott, Clapton új zenekara volt a Cream, Hendrix, Joplin velünk élt és halt. A Shadows-tól tanultunk gitározni a hangzása azóta is utolérendő cél. Tagjaink között van ügyvéd, mérnök, festőművész, vezérigazgató – persze csak addig, amíg fel nem lépnek a színpadra.

Mi vett rá Titeket, hogy bekapcsolódjatok a Blue sPot Café programjába és miért épp a Beatles-emlékkoncert tűnt vonzónak?

A Blue Spottal baráti szálakon kerültünk kapcsolatba, bele és meghallgatva közelinek éreztük a világukat, sőt a kevésbé kötött improvizatív blues bennünk is él. Mindig örömmel veszünk vendéget. Nem titok egy Love me do erejéig korábban Oszkó Péter is fellépett velünk, reméljük egy jammelés most is megesik valakikkel. Egyszer már egy hasonló vendégség hozta a bandánk legörömtelibb korszakát 2004 után, amikor a mi dobosunk volt Pásztori Zoli az Illésből, utolsó szólóján a "Legjobb dobos a világon"-t játszotta, miközben mi állhattuk körül. Emlékére Illés blokkot is szoktunk játszani. Emellett a Beatlestől mintegy 30 szám van repertoáron, így egyértelmű volt részünkről a választás. De a Shadows, Rolling Stones, Animals, Spencer Davis, Yardbirds, mint Clapton első bandája ugyanúgy része szokott lenni a programunknak.

Mennyire fogadtok rendszeresen beugró zenészeket, vendégelőadókat, milyen könnyen tudtok együtt játszani akár ismeretlenül is másokkal? Várható-e ilyen spontaneitás, meglepetés a kapolcsi fellépésen is?

Kamarazenekar jelleggel játszunk, elsősorban magunknak, aztán a barátainknak, közönség előtt évente legfeljebb négyszer. Szinte mindig beugrik hozzánk valaki meglepetésnek, Valakit most is tartogatunk Kapolcsra. És lehet, hogy az épp arra kószáló zenészek és amatőrök közül az élet nekünk is hoz meglepetést, úgyhogy nagyon készülünk!