Az Ivan and the Parazol klasszikusan az a banda, akikkel kapcsolatban nagyon sok közhelyet lehetne hirtelen felsorolni: "Feltörekvő, fiatal zenekar, mely Magyarországon is rendkívül népszerű, de már nekiláttak a külföldi közönség meghódításának" - például ilyeneket. Na ezek fognak most ebből a bejegyzésből kimaradni, mert az egész jelenség esszenciája pont nem ezekben van. Sokat gondolkoztam, hogy lehetne összefoglalni egy Parazol-koncert lényegét (azon túl, hogy a koncert előtt a közönség mindig minimum két táborra oszlik, mert sose lehet teljesen biztosan megegyezni, hogy akkor most angolosan, vagy klasszik, magyaros módon kell kiejteni a zenekar nevét): több koffeint tartalmaz és sokkal jobban felpörget, mint egy jó adag kávé.
Egyszer az egyik vidéki nagyvárosban, egy kávézó teraszán adtak egy koncertet, melyet tényleg csak diszkréten harangoztak be a helyiek (vö. nagy szerencse kellett hozzá, hogy egyáltalán megtudjuk, hogy ilyen is lesz), ráadásul egy másik, nagyobb helyen is zajlott egy másik rendezvény. Szóval egy családias kis koncertre készültünk, és amikor odaértünk, még tényleg csak úgy 20-30 ember várakozott. Aztán egyre jobban beindult a tömegvonzás, és a hangulat elkezdte berántani a csak random arra járó embereket is, és a végére a huszonévesekből álló közönség átalakult, és a babakocsis családoktól elkezdve a decens, idősebb házaspárokig minden korcsoport képviseltette magát - mondjuk ebben valahol bosszantó volt, hogy egy idő után nem lehetett ülőhelyet találni és rendes állóhelyet is csak kisebb harcok árán, de azt hiszem, ez egy olyan probléma, melyet minden zenekar szeretne a magáénak érezni.
Ennek fényében igazán nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal várom, hogy mit fognak művelni Ivánék a kapolcsi Blue sPot Café udvarban július 27-én vasárnap, 21:00-tól. Gyertek, és feszegessük együtt az óvoda udvarának befogadóképességét!
Addig is, bemelegítésül: