Gitáros, zenekarvezető, elismert bluesgitár-oktató és megannyi kurzus vezetője, ma pedig már avatott dalszerző is: a legendás zenész Tóth János Rudolf szinte nem hitt a fülének, amikor Benkő Zsolt legújabb formációjának lemezét hallgatta
Mikor találkoztál Garda Zsuzsival és hogyan jött létre ez a duó?
Zsuzsival több, mint négy éve dolgozunk együtt. De már azelőtt is kerülgettük egymást a szakmában. Én szerettem volna egy duót alakítani és neki is volt ilyen terve. Egy koncerten aztán egy dzsemmelés alkalmával kiderült, hogy nagyon megértjük egymást a színpadon.
Nemrég készítettetek egy lemezt is.
Igen, tavaly szeptemberben. Ez az anyag életem egyik büszkesége, mert eddig nem kaptunk rá negatív kritikát. Több rádió le is játszotta a címadó dalt. Tóth János Rudolf például megkérdezte, amikor meghallgatta az első dalt: „Ezt tényleg a Zsolt írta?” Ennél nagyobb dicséret még nem ért, azt hiszem.
Tehát akkor ez azt jelenti, hogy saját számok szerepelnek rajta.
Nagyobb részben igen. Nyolc saját, magyar nyelvű dalt és hat feldolgozást tartalmaz, utóbbiak persze angolul vannak.
Mennyire különbözik ez azoktól a lemezektől, amin eddig játszottál? Egyáltalán ez egy blueslemez?
Teljesen más. Ezek hangulati dalok, hangulatfestések. Olyan dalok, amik már régóta megfogalmazódtak bennem, de eddig sehogyan sem jöttek ki. A dicséreteknek éppen az lehet az alapja, hogy valamivel sikerült meglepnünk a közönséget. De mivel én mindig bluest játszom, akármilyen zenekarról van szó, ez a lemez blueslemez. Nem tudok kibújni a bőrömből.
A szövegeket Ti írjátok?
Erre a lemezre Hetesi Péter Pál írta a szövegeket, illetve egy esetben én magam, de a most formálódó anyagon már teljesen a saját szövegeinket fogjuk (fogja Zsuzsi) énekelni.
Hogyan zajlottak a felvételek? Csak beültetek és egy szuszra feljátszottátok, felénekeltétek, akár egy koncerten?
Teljesen analóg módon. Egy teremben egyszerre játszottunk fel dolgokat. Nem éltünk a stúdió adta rájátszási lehetőségekkel. Ezért egy-két trükköt leszámítva úgy szól a lemez, mint ahogyan koncerten megszólalunk. Erre nagyon büszkék vagyunk. Ugyanez az oka, hogy vendégek sincsenek a lemezen, pedig sokan ajánlkoztak. Ilyen együtt munkára majd a második anyagon lesz inkább lehetőség.
Külföldön is felléptek?
Tavaly több mint tízállomásos koncertsorozatunk volt külföldön, és az idén is hasonlóknak nézünk elébe. Korábban főként Szlovákia és Csehország jelentette nekünk a külföldi turnézást, azóta viszont bővül a kör: most már Németországot is érintjük. Szó van lengyelországi szereplésekről és Londonba is szerveződik koncert. Bármerre járunk, az újabb fellépéseket generál.
Hogy kell elképzelni a koncertjeiteket?
Szabadság és vibrálás. Ez jut eszembe először. Mindketten nagyon energikus előadók vagyunk. Állva játszunk még a legkisebb klubban is, show-t csinálunk, standup comedyre emlékeztető konferanszokkal kötöm össze a számokat… Egy olyan produkciót sikerült létrehozni, ami mellé most nem tudok semmilyen zenekaros projektet odatenni.
Sokan csak zenész előadóként ismernek, pedig oktatóként is nagy tapasztalatod van: nem kevés gitáros köszönheti Neked a tudását. Egyénileg és „tömegesen” egyaránt foglalkozol a hozzád forduló zenészekkel. A kapolcsi rendezvényen is tartasz majd kurzusokat. Mennyire más a feladatod ilyenkor ahhoz képest, amit egyébként ellátsz gitártanárként?
Tulajdonképpen semmiben, mert egyrészt nyaranta (de időnként évközben is) gyakran tartok kurzusokat. A kurzus és az oktatás közötti eltérés annyi, hogy pedagógiailag másként kell viszonyulni, több ember igényeit és reakcióit kell figyelemmel kísérni folyamatosan. Amikor egyéni órát tart az ember, akkor csak egy valakire koncentrál. De maga a feladat, vagyis hogy miként tesszük érthetővé egy-egy zenei kérdés megoldását, az teljesen ugyanaz.
Ha sok gitárost tanítasz egyszerre, óhatatlan, hogy nagyok a tudásbeli különbségek. Hogyan lehet elkerülni, hogy a legképzetlenebb is tudjon követni úgy, hogy a legjobb se unatkozzon?
Minden előadásnál felmérem, hogy mennyire homogén a közönség. Kérdezgetem őket, igyekszem mindenkit bevonni. Barátságos hangulatot kell létrehozni, olyat, hogy senki se érezze azt, hogy nem mondhatja el, hogy tulajdonképpen még csak három hónapja gitározik. Ha csak egy nagyon haladó ül sok kezdő között, akkor rendszerint felajánlom neki, külön foglalkozom vele az óra után. Egyébként pedig azt szoktam csinálni, hogy először nagyon általános oldalról közelítek, úgy, hogy egy-egy kérdéskörnél teszek utalásokat bonyolultabb irányba. Talán a legérthetőbb példa erre, amikor a 12-ütemes bluesról beszélek. Megtanítom a három jellegzetes harmóniát, de arról is beszélek, hogy miként lehet kiegészíteni más akkordokkal is.
.png)
Honnan merrefelé haladsz a tanításban egy-egy kurzus alkalmával? Van valamiféle bejáratott mondókád ilyen esetekre, ami többé-kevésbé mindig működik?Általában én LeRoi Jones „A blues népe” című könyvére szoktam hivatkozni, de egy-két filmre is, mint a „Cadillac Records” vagy a Scorsese-féle bluesfilm-sorozat. Ahhoz igyekszem segítséget nyújtani, hogy honnan lehet bővebben tájékozódni. Amikor megvolt a hivatkozás, utána leszűkítem a tárgyalás spektrumát a jellegzetes 12-ütemes blues-periódus megismertetésére, legyen az dúr- vagy akár moll-alapú blues. Mikor ez valamelyest sikerült, akkor innen próbálok továbblépni a ritmikai kérdésekre. Nagyon sok infót kell adni az embereknek például arról, hogy miben különbözik egy texasi shuffle egy chicagóitól, és ez csak egyetlen példa.
Bármennyi sikerélménnyel halmoz el a tanár-szerep, úgy látom, hogy az utóbbi időben a Garda-Benkő duó lett a legfontosabb prodzsekted. De mi van a régebbi zenekaraiddal? Feloszlottak?
A Benkő Zsolt és a Blues Rivers nevű csapatom mai napig létezik. Nemrégiben Mezőberényben úgy játszottunk egy bulit, hogy a dobos kollégával hat éve nem is találkoztam. Elküldtem interneten a számsorrendet, mindenki felkészült, odamentünk és olyan bulit nyomtunk, hogy leszakadt a ház. Nem hitte el a közönség, hogy már ilyen régen nem játszottunk együtt.
Említetted, hogy Zsuzsával új lemezre készültök. Vannak már új számaitok, és most már nem csak ketten akartok az anyagon szerepelni; jöhetnek játszani a zenészcimborák is. Mennyire látod előre az utadat?
Ami biztos, az az, hogy Zsuzsival még nagyon sok energia van bennünk. Tervezünk például pajzán magyar népdalokkal, meghívott előadókkal egy olyan estét, amikor összehozzuk a bluesnak a hasonló jellegű dalait a magyar népzenének ezzel a rétegével. De ezen túl is szó van magyar népdalok átiratairól. Szeretnénk továbbá megemlékezni azokról az előadókról, akik hatással voltak ránk, de nem bluesisták. Emiatt aztán van a műsorunkban Adele, Amy Winehouse vagy Sharon Jones néhány száma is. Ők habár nem blues-előadók, de hallhatóan nagyon is van közük a blueshoz. Az utóbbi időben átestem egy olyan fejlődésen, ami engem is meglepett. Mivel én nem vagyok egy elégedett típus, ezért nem állhatok le, tehát még tovább szeretnék jutni ebben a dologban, de most vagyok abban a stádiumban, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy bekerüljek valami nagyon komoly prodzsektbe, lehet ez hazai, de akár nemzetközi is. Azért gondolom, hogy megeshet, hogy elhívnak, mert az, amit csinálok, van olyan értékű, hogy előfordulhat olyan helyzet, amikor valakiknek pont ez kell. Ilyen szempontból készen állok a meglepetésre, hogy egyszer csöng a telefon és valahova menni kell.
