Sosem gondoltam, hogy Jenővel egyszer még George Harrison számairól fogok diskurálni. A Palermo Boogie Gang és a Muddy Shoes frontembere (és egyben többek szerint minden idők egyik legjobb hazai bluesénekese, -gitárosa) a Blue sPot Café estjein mindkét zenekarával és jam session-vezetőként is fellép, miközben már egy jövő évi koncert jár a fejében. Ezen a hajdani Beatles-tag munkássága előtt tiszteleg majd zenésztársaival.

A Muddy Shoes legkevésbé sem a tervezőasztalon, hanem a Vörösmarty téren született. Volt rá egy nyaratok, hogy kialakuljon a műsorotok.

Nagy Szabolccsal játszottunk mi ketten először. Én hívtam őt, hogy nincs-e kedve régi bluesokat előadni. Ugyanis én nagyon szeretem a zongorát. Ezek a dalok, amiket akkoriban kiszemeltem, többnyire a húszas-harmincas évekből származtak. Ilyen előadók kerültek terítékre, mint például Roosevelt Sykes vagy Little Brother Montgomery… Szabinak nagyon megtetszettek ezek az előadók és amennyire lehetett, le is kottázott pár jellegzetes zongorafutamot tőlük. Egész kis gyűjteménye lett ilyen részletekből. Nagyon bírtam, hogy ennyire belemélyült ebbe a témába… Sokat játszottunk együtt, csak ketten. Azután kicsit kimentem Hollandiába, ahol nagyon jól bejött nekem az utcazenélés. Amikor visszatértem, akkor ezen felbuzdulva megkérdeztem egy éppen épülő Vörösmarty téri hely gazdájától, hogy nem játszhatnék-e ott. Aztán öt évre ott ragadtam.

Gondolom, azért nem egész évben, hanem amikor jó idő volt.

Igen, nem szó szerint öt év volt az, hanem pontosabban öt félévnyi idő, mert szabadtéri volt a hely. Szabival kezdtünk el zenélni ott, de nem sokára a tulaj megkérdezte tőlünk, hogy nem lehetne-e kibővíteni a mi duónkat. Mondtam neki, hogy de, csak azt ki kell fizetni. Ő azt válaszolta, hogy semmi probléma, így aztán csatlakoztak hozzánk különböző dobosok (Fifi volt főleg sokszor), megjelentek gitárosok is, de szaxofonos is jött időnként.

Meg sem alakult amúgy rendesen a zenekar, amikor már lemezfelvételbe kezdetek.

Volt egy támogatónk, úgy vághattunk bele a felvételekbe. De basszusos még nem volt. Szabi hívta el Pengő Csabit, aki eredetileg klasszikus nagybőgős volt, de szerette a bluest is. Igazából én már a stúdióban ismertem meg.

A lemez anyaga végül csak kisebb részben támaszkodik a húszas-harmincas évek zongorás blues dalaira.

Közben bejöttek Szabi által a new orleansi zongora-alapú bluesok is (főleg Professor Longhair), de volt egyLowell Fulson- szám is, ami szintén hasonló hangulatú. Ez mind még az első lemez, ahol Szabi hangszerelt pár fúvós témát is, mert olyan dalok is voltak rajta. De emlékszem, Bényei Tamás is jött trombitálni az „Anna Lou”-ba… Az egy Tampa Red-dal, nagyon jó…

Ha össze lehet foglalni: a Muddy Shoesnál mi volt a változás a zenében a Palermóhoz képest?

Kezdtünk írni saját dalokat is…

A Palermóban is voltak saját dalok…

Voltak, voltak, de azok inkább a boogie woogie világához tartoztak. Úgy is mondhatnám, hogy szórakoztató tánczenei dalokat raktunk össze. Ezzel a zenekarral pedig egy kicsit a modern értelemben vett populárisabb vizekre evezve kísérletezgettünk, írtunk dalokat. Angolul is, de volt magyar nyelvű is. Most is van bennem egy olyan gondolat, hogy összeállítsak egy új anyagot.

Néha ki-kikacsingatsz a szűkebb értelemben vett blues világából.

Igen, most van egy másik tervem is. Az egykori Beatlesből George Harrison nekem nagy kedvencem, mindig is a szívem csücske volt. Nem tudom, miért. Jövő februárban lenne hetven éves, ezért szeretnék egy emlékműsort. Már van tizenhárom dal, amit úgy nagyjából tudok. Nagyon jó kis nótái voltak, mint a „Here Comes The Sun”, meg a „ Something”.

Vagy a „For You Blue”, abban még slide-gitár is volt.

Az is egy érdekes szám… Meg lenne olyan is, hogy „I Got My Mind Set On You”…

A Palermo Boogie Gang sajnos megfogyatkozott tavaly, Kepes Robi halálakor. Azóta négyen játszotok basszusgitár nélkül.

Kapolcsra is így négyen megyünk. Úgy fogjuk a próbákon összerakni a számokat: zongora-gitár-dob-ének-szájharmonika-gitár felállásban. Meg lehet csinálni: részben a gitárra is egy kicsit más funkciók várnak, és a zongora hozza a basszust.

Min töröd még mostanában a fejed?

Szeretnék külföld felé is nyitni, megmutatni a zenénket. Amerikában nem voltam még, pedig szívem vágya legalább egyszer körülnézni ott. A zene miatt, elmenni azokba a bluesklubokba. Izgalmas dolog lenne. Vannak arrafelé zenész barátaink, akik talán tudnának valamit segíteni, hogy kijussunk. De lehet, hogy akár ősszel kimegyek. De azért ahhoz kéne még egy kis pénz. Lehet, hogy eladom az egyik gitáromat. Á, azt azért nem!