A Blue sPot Café kapolcsi programja ismert előadók koncertjei mellett jelentős részben maguktól jelentkező, a közös, spontán zenéléshez kellő bátorsággal és gyakorlattal rendelkező zenészek előadásaiból épül fel. Az elkövetkező néhány beszélgetésben azokat a zenekarokat mutatjuk be, akik vállalták a megmérettetést és vagy a meghirdetett pályázati oldalon, vagy egyéb ismeretségeken keresztül kezdeményezték a közös örömzenélést. Az első ezek közül a szombathelyi kötődésű, már a nevében is a jammelésre szakosodott Blues Jam, akinek slide gitáros, szájharmonikás vezetőjével, Horváth Tiborral beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, hogy bekapcsolódjatok a Blue sPot Café programjába? Hogy találtatok rá a lehetőségre és mi tetszett meg benne?
Blues zenészek lévén a vérünkben van a közös zenélés, a koncertjeinkre mi is gyakran szoktunk vendégeket hívni. Ez a műfaj nem az előre precízen megtervezett, kitalált, rögzített formációban zajló konzerv előadásokról szól.
Sokkal inkább a zene öröme és spontaneitása, a pillanatnyi hangulat átadása, az élő produkció egyedisége uralja a bluest. Számunkra ezért természetes volt, hogy némi korábbi személyes ismeretség okán megkeressük a Blue sPotot és felvetjük a közös zenélés lehetőségét. Korábban a billentyűssel, Kendik Gergővel zenéltünk együtt más formációkban, s amikor a zenekar egy alkalommal még 2011-ben Szombathelyen járt, nekem is volt szerencsém szájharmonikásként beugrani a produkcióba és együtt jammelni a csapattal. A kellemes emlék után egyértelmű volt, hogy ennek folytatása is kell, hogy legyen.
Mit kell tudni a zenekarról, kik zenélnek benne, hogy álltok fel, honnan a kötődés a hagyományos és egyre inkább elfeledett blueshoz?
A zenekar 1998 óta létezik, 2004-ig Acoustic Blues Jam, azóta Blues Jam néven. A létrejöttének a célja a kikapcsolódás, szórakozás, örömzenélés volt, ami a mai napig meg is maradt.
Az évek folyamán próbáltam olyan muzsikusokat összeszedni a csapatba, akiken éreztem, hogy nem áll tőlük messze a blues muzsika világa,"meggyőzhetőek" arról, hogy jó dolog bluest játszani. Mivel zömében jóval fiatalabb zenészekről van szó, hangzó, konzerv anyagokon megismertettem velük, miről is szól ez a stílus, és így állt össze a dolog. És persze amíg lehetőség van rá, szeretnénk még sokáig ezt a zenét játszani a magunk, és remélhetőleg mások örömére is.
Mégis, van-e különleges jellemzője a repertoárotoknak, a feldolgozások módjának, az alkalmazott hangzásoknak?
A repertoár széles skálán mozog, a blues több stílusirányzatát érintve. Akusztikus blues, country blues, Chicago blues, a nagy elődök dalainak feldolgozásai, mint például Robert Johnson, Fred McDowell, Son House, Jesse Fuller, Sonny Boy Williamson, Muddy Waters, Eric Clapton, J.J.Cale stb.
Hangzásban törekszünk a hagyományos"régi, gyökér" megszólalásra, így kerül pl. a dobro rezonátoros gitár és a régi csöves rádión szóló harmonika a képbe. A rádió ötlete egyébként onnan adódott, hogy "öreg" muzsikus kollégák elbeszéléseiből hallottam, a 60-as évek végén, 70-es évek elején más lehetőség nem lévén ilyen, például Pacsirta rádiókon erősítették a gitárokat. Gondoltam, ha gitárra jó, akkor a harmonika meg pláne jól szól rajta, és némi módosításokat alkalmazva,így is lett! Csak hát sajnos a hangerejével van probléma, ami a mai viszonyokhoz képest kevés, viszont hangzásában, a hang"folyósságában"tökéletes.
Mit tudtok Fekete Jenőről, akivel közös zenélést vállaltatok és mit vártok az előpróbálás nélküli azonnali közös produkciótól?
A mi "zenei indíttatásunk"nagyon hasonló a Fekete Jenőéhez, hisz ő is jobbára a 20-as, 30-as évek blues irányzatát kedveli, játssza. 2010-ben egy szerencsés véletlen folytán már sikerült vele egyszer együtt játszanom néhány számot Budapesten a "Nothing but the Blues" pubban, a klasszikus akusztikus gitár-szájharmonika felállásban. Ennek alapján is biztos vagyok benne, hogy nagy élmény lesz Jenővel jammelni, hisz ő egy nagyon szuggesztív előadó, így bizonyára "magával ragadja"a zenekart, és remek örömzene lesz a végeredmény.
